Kávéház » Történet

Korompay György „Veszprém” című könyvében (1957-ben) ezt írja:

„A legszebb kerti ház Veszprémben a Pajta u. 7. számú nagy telek belsejében -teraszlépcsőként kialakított támfalba foglalva- épült fel. Az alsókert szintjéhez viszonyítva emeletes kerti ház földszintje és emelete háromnyílásos, dóroszlopos, gerendázatos loggiával áll nyitva a Séd kanyar irányában dél felé, négyzetes alaprajza fölött lesarkított, zsindelyes, manzárdos sátortető emelkedik. A földszinti loggiát kovácsolt vasrács zárja el, a rácsban K.J. monogram látható, amiből az építtetőre és az építés korára következtethetünk. A pavilon nincs rajta a Berken felé (1817. évi) rajzon. Valószínűnek tartjuk, hogy építtetője Kopácsy József (kanonok 1807-22-ig, püspök 1825-38-ig), annál is inkább, mert a a szomszédos Friedler malom is régebben a Kopácsy családé volt (az 1857. évi térképen Kopácsy malom).”

„A Séd Völgye Veszprémben” című könyvben dr. Ballassa László okl. építészmérnök ezt írja:

„…nyári kerti lak. A városképileg is számottevő, magas támfalra épített, oszlopos – emeletes loggiájú, manzárdtetős pavilonban alul boros (hűsölő) pince, felül pihenőszoba volt. Mai leromlott állapota és csatlakozott támfalak átalakított, boltíves építményei alig árulják el azt a pompás kerti architektúrát, ami a régi fényképekről és térképekről idézhető vissza. Berken János 1817-ben még nem rajzolta – festette egyébként hű és részlet gazdag városképére, akkor tehát még nem állt. Az 1857-es térképre azonban már berajzolták a kataszteri felmérők az előbb mondott díszkerttel együtt, tehát a két időpont között keletkezett. Erről tanúskodik különben jellegzetes, klasszicista stílusa.

Az épület csodálatos érzékkel belesimul a terepbe. Egyszerű, letisztult klasszicista architektúrájával ékszerként tündököl a természet ölében, valószínű, hogy szép, igényes kert tartozott hozzá.”